Geotúra a Balaton-felvidéken 2012. április 5.

Természetismeret szakkör

A Földrajz szakkör márciusi túrájáról készült beszámolóban nagy örömmel írtam, hogy itt a tavasz. Többé-kevésbé talán igazam is volt, de ha akkor azt éreztem, hogy tavasz van, most már biztosan állíthatom: ez igazi tavaszi túra volt a javából!

A java pedig csak most következik: 1 túranap, 3 hegy, számtalan szunnyadó tűzhányó, igen kedves Olvasó ez nem más, mint a Tapolcai-medence.

A geotúra szó talán némi magyarázatra szorulhat, ezért rövid kitérőt teszek a túra beszámolója előtt. Geotúra alatt olyan gyalogtúrát értünk, amikor a kirándulásunk célja a természetjáráson és az egészséges életmódon túl egy tájegység geológiai (kőzettani) értékeinek felkeresése, azok megismerése. Nos, erre vállalkozott a tavaszi szünet első napján a Földrajz szakkör tagjai közül 6 + 2 résztvevő, valamint Lívia néni és jómagam.

Nagyalásonyból a tapolcai busszal indultunk útnak, amely utazás Zalahalápig tartott. A község szépen rendezett központjából kiindulva vágtunk neki, az alig több mint 300 méter magas, mára nyugdíjas éveit élő tűzhányónak. A Tapolcai-medence tanúhegyei közül őt bántották a legtöbbet: gyakorlatilag a hegy felét elhordták a bazaltbányászat évtizedeiben. A hegy tetejéről viszont pazar kilátás tárul elénk: mindenfelé az egykori vulkánok már pihenő csodái: a Badacsony, Szent-György hegy, Gulács, Szigliget, Csobánc. Az egykori bányaudvarban gyors földrajzóra: hol vagyunk, mit láthatunk, melyek a vulkán részei – hiszen éppen ez a geotúra lényege.

A mindenre elszánt csapat - További képekért kattintson a fotóra!

A hegyről lefelé először toronyiránt közlekedtünk, majd rábukkantunk a jelzésre, amely a hegyet megkerüli. Útközben majd minden pincénél gazdálkodó emberek, akik kedvesen köszöntötték csoportunkat. Mégiscsak él a hegy…

Jó 5 kilométer gyaloglás, és már a Hegyesd csúcsára igyekszünk közel 305 lépcsőfokot leküzdve. A Hegyesd: „vár állott, most kőhalom”. Talán őrtorony lehetett, mivel a Hegyesd 281 méteres csúcsa nem nagyobb egy kisebb lakószobánál, mindenesetre a kilátás pazar, a panoráma 360 fokos, pihenésre, láblógatásra és lelkünk feltöltésére kiválóan alkalmas hely, szeretettel ajánlom minden kedves Olvasónak. Hegyesd községből tanösvényen is megközelíthető, így nem kell túlélőtúrára vállalkoznia annak, aki gyönyörködni szeretne ebben a panorámában. Érdekes, hogy a hegyről lefelé is 305 lépcső vezetett.

Bárányok napközbeni táplálkozását zavartuk meg a Hegyesd alatt, de sem őket, sem minket nem zavart ez annyira, így Diszel felé vettük az irányt. A csapat tagjai ekkor már kissé fáradtak, így Diszelben (ahol az első magyar Látványtár is található) hosszabb pihenőt ígértem: egy kis bolti bevásárlás, és ejtőzés a Fő térnek nevezett buszmegállóban. Szükségünk is volt az erőgyűjtésre, mivel az utolsó hegy – a Csobánc – még hátra volt. Ez azonban már nem okozott gondot kis csapatunknak, gond nélkül és pillanatok alatt fent voltunk a várnál, amelyet folyamatosan újítgatnak. A kilátás pazar, a gyerekek már kezdik felismerni a hegyeket, mivel immáron harmadszorra tekintünk végig az egykori tűzhányókon.

Hullámvasúthoz hasonlító leereszkedés a hegyről, eredmény: néhány kilyukadt gatya, egy-két kisebb horzsolás. Van otthon mosógép – szoktam viccesen mondani. A szomorúbb tény az, hogy a csobánci várkút kiszáradt. Bizony, az elmúlt hetekben nem volt csapadék, és előtte is csak mértékkel kaptunk az égi nedűből…

Mindszentkálla felé vettük az irányt, de ekkor már minden tartalék erőnkre szükségünk volt, mert egyre nehezebben fogytak a kilométerek a lábunk alatt. Ha a Halápi-hegynél azt írtam, hogy él a hegy, sajnos a mindszentkállai dombokról ezt nem írhatom: elhagyott, magányosan álló szomorú – egykor szebb időket megélt – présházak és pihenőházak. Egy-két helyen azért látszik, hogy van még gondos gazda, de sajnos a házak nagy része elhagyatott. Persze ez a kérdés csak engem kötött le ennyire, a gyerekek már nagyon szerettek volna beérni a faluba, és végre leülni. Így is tettünk. A túra vége a mindszentkállai temető lett, mivel itt volt pad és csap egymás mellett. Ivás, mosakodás, erőgyűjtés – közel egy óra várakozás, és már robogtunk is hazafelé buszunkkal.

Kellemesen elfáradva, de élményekkel teli érkeztünk meg este fél kilenckor Nagyalásonyba, ahol már vártak bennünket.

Úgy vélem, hogy azon diákok, akik kihagyták ezt a túrát sokat veszítettek: nem pusztán a táj szépsége, hanem a csapat miatt is. Persze a számítógépezés nyilván sokkal fontosabb…

Minden teljesítőnek ezúton is gratulálok, májusban folytatjuk!

Cikk és fotók:
Gyenes Viktor
földrajztanár

 
IWIW megosztásFacebookTwitter

Csak regisztrált tagok szólhatnak hozzá!

Kereső

Legfrissebb fotók

Galéria

Belépés

Most Online

Nincs

Regisztráltak

Statisztika

Regisztrált tagok : 3168
Utoljára regisztrált : ikysu
Ma : 0 új regisztrált
A héten : 1 új regisztrált
A hónapban : 276 új regisztrált

Kapcsolat

ankarada araç kiralama ankarada araç kiralama gnlk kiralık ev