Vulkántúra a Kab-hegyre

Természetismeret szakkör

Január végére megérkezett a tél. Szokatlan mostanában a hideg időjárás kis hazánkban, de ezen nincs mit csodálkozni, hiszen változik az éghajlat az egész Föld bolygón sajnos…
A hónap utolsó szombatján a földrajz szakkör csipetnyi, de mindenre elszánt csapata útnak indult, hogy meghódítsa a Déli-Bakony legmagasabb pontját, az 599 méter magas Kab-hegyet.

 

Érdekes és egyben szomorú tény, hogy a jelentkező diákok több mint fele a túrát megelőző napon lemondta részvételét, a várható hideg időre hivatkozva. Ettől függetlenül hat bátor szakkörös – az 5. osztályból Szekér Balázs és Németh Dávid, a 6. osztályból Kun Szabó András, a 7. osztályból Szücs Bence és Koncsik Martin, valamint a tavaly végzett nyolcadikosok közül, a szakkör tiszteletbeli tagjaként Szücs Tamás – vágott neki a Kab-hegy lankáinak. A diákokon kívül szép számban érdeklődtek a szakkör szimpatizánsai is a túra után, így az az érdekes helyzet alakult ki, hogy több lett a felnőtt, mint a gyerek.  Végül 14-en vágtunk neki az izgalmasnak ígérkező túranapnak.

A reggeli nagyalásonyi találkozást követően Ajkáról busszal utaztunk Puláig. Innen egy nagyon kellemes földút vezetett a Kab-hegy lábáig, ahol csatlakoztunk az Országos Kék jelzéshez, amely nyíl egyenesen felvitt a hegytetőhöz. Természetesen ez nem ment ilyen gyorsan: éreztük magunkon, hogy a karácsonyi bőséges étkezések, és a mozgásszegény életmód így a téli hónapokban erősen rányomja bélyegét teljesítményünkre – a hegy egyre nagyobbnak tűnt, az emelkedő egyre meredekebbnek, mi pedig egyre jobban pirultunk, és bizony egyre gyakrabban tartottunk rövidebb-hosszabb pihenőket. A természet azonban kárpótolt minket a kemény fizikai teljesítményünkért: egész nap ragyogóan sütött a nap, ugyanakkor „tüdőtisztító” hideg volt.

A Kab-hegy rengetege pedig a nagyvadak birodalma: találkoztunk őzekkel és rókákkal is.

Lassan, de biztosan elértük a hegycsúcsot, ahol kissé elszomorodtam: a kedves kis fakilátó, amely Kinizsi Pál nevét viselte, eltűnt a hegycsúcsról, így a tv-adótorony árnyékában egy kellemes helyen töltöttük az ebédszünetet.

A hegy északi lejtőin ereszkedtünk Ajka irányába. Érdekes, hogy amíg a déli oldalon felfelé menetben dagasztottuk a sarat, addig az északi oldalon igazi téli hangulat fogadott bennünket: havas erdőben róttuk a következő kilométereket.

Két megállót iktattunk be gyalogtúránkba: egyrészt a Macska-lik névre keresztelt víznyelőt, másrészt a Jószerencsét-forrást, amely most éppenhogy csordogált egy picit. A geológiai látványosságok után a Csinger-völgy felé ereszkedtünk, és végleg elbúcsúztunk a Kab-hegytől. Ezzel azonban nem tudtunk sokat foglalkozni, mivel a Csinger-völgyben jó kis korcsolyapálya fogadott bennünket, amelynek a diákok nagyon örültek, mi felnőttek talán kevésbé, mivel energiánk jelentős részét a kerülőutak keresésére fordíthattuk. Csinger-völgyben örömmel láttam, hogy a Bányászati Múzeum új fogadóépülettel bővült. Pár éve hoztunk diákokat technika terepgyakorlatra a múzeumba, akkor még nem volt meg az új épület, most biztosan el fogunk mégegyszer jönni ide!
A korcsolyapálya eltűnt, mi pedig leereszkedtünk a Csinger-völgy lakott részébe, ahol rövid várakozást követően megérkezett helyi járatunk, és hamarosan az autók felé baktattunk Ajkán.

Örülök ennek a csodás túranapnak, köszönöm barátainknak, akik eljöttek velünk, a gyerekeknek pedig gratulálok, mert 20 kilométert becsülettel teljesítettek!

Bízom benne, hogy a következő kirándulásra is több barátunk, és még több diák jelentkezik majd!

Gyenes Viktor
földrajztanár

Még több képpel a Picasa-n!


 
IWIW megosztásFacebookTwitter

Csak regisztrált tagok szólhatnak hozzá!

Kereső

Legfrissebb fotók

Galéria

Belépés

Most Online

Nincs

Regisztráltak

Statisztika

Regisztrált tagok : 3168
Utoljára regisztrált : ikysu
Ma : 0 új regisztrált
A héten : 1 új regisztrált
A hónapban : 276 új regisztrált

Kapcsolat

ankarada araç kiralama ankarada araç kiralama gnlk kiralık ev