Nagyalásony szülötte: Beliczay Imre

Híres szülötteink

A cukrászipari képzésben oktatott híres cukrászok – Dobos C. József, Gerbaud Emil, Hauer Dezső, Ruszwurm Vilmos, Auguszt József – mellett egy számunkra kedves nevet is találunk. Beliczay Imre mézeskalácsos és viaszöntő mester a mézeskalács készítés ipari megalapozásával vált híressé, melynek hagyományait családja öt generáción keresztül ápolta és vitte tovább.

 Miért is oly fontos számunkra a cukrászmester személye? Beliczay Imre neve kapcsolódik falunk múltjához, 1806. november 19-én a Veszprém vármegyei Alásonyban született. Apja, Bellicz (Beliczay) Jónás nemesi szármású evangélikus esperes, ez évben került Vanyoláról Alásonyba, ahol 1809. augusztus 15-ig látta el a lelkészi feladatokat. Fia neveltetésére nagy gondot fordított, tanult embert szeretett volna belőle faragni, ezért tanulmányainak végzésére kemeneshőgyészi lakhelyükről Sopronba küldte Egy iskolai év végeztével azonban úgy esett, hogy a fiatalember Keszthelyen meglátogatta szülei rokonságát, akiknek mézeskalács üzemében elcsodálkozva a fiú azonban másképp döntött, és azonnal beállt tanoncnak. Az inasévek letöltése után, – ahogy akkoriban ez szokás volt, – neves műhelyekben leste el a szakma fortélyait Pozsonyban, Bécsben, Kőszegen és Miskolcon. Vándorútját követően Horváth Imrénél a mézeskalácsos céh főmesterénél vállalt munkát Pesten. Munkaadója példáján már korán bekapcsolódott a politikába, és támogatta a reformmozgalmat.

Mézeskalácsforma a Beliczai-család műhelyébőlBeliczay Imre neve cukrász és mézeskalácsos mesterként maradt meg az utókor emlékezetében, ugyanakkor az ehhez kapcsolódó rokonszakmának, a gyertyaöntésnek szintén híres képviselője volt. 1826-ban mestere ajánlására került Rozsnyóra, ahol a híres Fialka mesternél tanulta ki a gyertyaöntés mesterségét. A Magyar kancelláriát és a közeli püspökségeket a rozsnyói műhely látta el gyertyákkal. Fialka nagy társadalmi életet élt, gyakran látott vendégül előkelőségeket, s ilyenkor asztalához ültette tanoncait is. Ezen alkalmak során az ifjú Beliczaynak a tapasztalatgyűjtésen túl, mivel megoldásaira, ötleteire a jelenlévő befolyásos urak felfigyeltek, később lehetősége nyílt az itt szerzett kapcsolatait is kamatoztatni.

Három év múlva visszatért Pestre, ahol Horváth Imrénél 1832-ben szerezte meg mesterlevelét. Még ebben az évben mézeskalácsosi iparjogot kapott és műhelyt nyitott, mely öt generáció munkája nyomán egészen 1949-ig működött. Első üzletét a Király utcában, a mai Godzsu-udvar helyén álló házban nyitotta, és a következő év januárjában már háromezer forintra rúgó tekintélyes vagyonnal rendelkezett. Az 1838-as árvizet követően a Csányi utcába helyezte át az ekkor már híres mézeskalács és viaszöntő céget.

Sikerének titka, hogy felismerte, jó minőségű árut csak kiváló alapanyagokból lehet készíteni, így a mézet és a viaszt erdélyi és felvidéki vállalkozóktól szerezte be. Az árut kezdetben szekerekkel hozatta a fővárosba, de később a vasút térhódítását követően áttértek az új közlekedési eszközre. Az egykori számlák szerint az olcsó szállítási lehetőség révén közel 20 százalékkal tudta mérsékelni árait. Tudta, hogy az eredményes üzletmenet érdekében a határokon túlra is érdemes szállítani. Beliczay forgalma 1842-ben 80-100 mázsa sárga és 50-60 mázsa saját maga fehérítette méhviaszt és 800-1000 mázsa mézet adott el Odesszába, Morvaországba és a Felvidékre.

Beliczay Imre mesterlevele 1832-ből

Továbbra is készített egyszerű mézeskalácstáblát és figurákat is, a gyárból évente több tízezer mézeskalács került ki, melyekhez viszonylag olcsón lehetett hozzájutni a piacokon. Különösen nagy sikert arattak a tükrös szívek, amelyekkel a szerelmesek ajándékozták meg egymást.

Milyen is ez a mesterség? Adja meg erre választ nagy írónk, Mikszáth Kálmán: A fekete város című utolsó megírt könyvében:

„… a közelben mézeskalácsos sátrat pillantott meg. Nohát oda is be kell térni. Ott aztán bőven akad ajándékozni való. A mézeskalácsosság a legszellemesebb mesterség. Nem a Mercur patronátussága alatt áll, hanem az Ámoré alatt. Csupa merő szerelem, csupa incselkedés. Nem is mesterember a mézeskalácsos, hanem poéta. Hangulatot ébreszt, mosolyt fakaszt az ajkakon, elpirulásra kényszeríti az arcokat süteményeivel. Úgyszólván szájába rágja az olvasónak, ötletekkel látja el, hogyan legyeskedjék, csintalankodjék a fehérnépek körül. Ott van a mézeskalács szív, - egy kis célzás; pólyás baba, vagy csak bölcső: egy kis szemtelenkedés; mandulával kirakott lovas – egy kis jóslás. Hanem, ha az apa veszi, minden figura csak nyalánkság.”

Beliczay ügyelt arra, hogy mindig az adott évszaknak megfelelő gyümölcsök kerüljenek a mézeskalácsokba. Lisztből csakis a legjobb minőségűt vásárolta, a döntésben hallgatott szakácsnője véleményére.

Céhlevél Ferenc császár aláírásával - 1834Céhlevél Ferenc császár aláírásával - 1834
  

1843-ban beadvánnyal fordult a Magyar Országgyűléshez és a részben Kossuth Lajos vezette Iparmű Egyesülethez, később az Országos Ipartestülethez a mézeskalácsos ipar alapanyagának, a méznek megvédése érdkében, mivel a sztearingyártás felfedezése beszűkítette a szakma lehetőségeit.

"A t. cz. iparmű egyesületnek Pesten Aug. 19-én kelt jegyzékemben említettem, hogy a többi közölni valómat, ha kivált terhére nem leszek t. cz. iparmű egyesületnek, később fogom elől adni, amit most szavamat beváltó ezzel teljesítek is… Nints jövedelmezőbb ága a’ mezei gazdaságnak, mint a méhtenyésztés, az akármi néven nevezhető Termesztményt háttérbe szorít jövedelmezésére nézve, most vegyük fel p. o. akár 100, akár 1000 köpű mézet tartson is egy helység lakossága, azért nagyobb határ, legelő, s erdő s. a. t. nem kell nekiek, mert ami közönségesen tudva van, a’ méhek virágokból hordják a kintset, a’ mi általok nem hordva semmivé lesz; illy tsekélységből hordott kintset nem mutathat fel a’ mezei gazdaság talán széles e világon, és mégis fájdalom úgy elhanyagoltatik, hogy lehetne ezen segíteni? ez olyan kérdés megfejtése, és életbe hozatala milliókat hozna be édes Hazánknak, nem állítom azonban azt, hogy minden vidékünk alkalmatos a’ még tenyésztésre, én tsak azon tályakat értem a’ melyekről biztosan tudjuk, hogy azok.

A méz és viasz volna az, mit mindig jó áron eladni lehetséges, jó áron mondom, mert ha tsak 6 pengő forint lenne is a méz és 40 forint a viasz mázsájának ára, mégis jó ár lenne, míg azonban nem így van, mert 13-16 forint a méz, 82-86 sőt 92 forint a sárgaviasz, ’s mindig kész vásárt talál, most már nem annyira a hazába, mind a külföldre, most amannak a sokkal rosszabbul jövedelmező burgonyaméze, vagy cukor? emennek a Stearin rontotta el a vásárját, nem győzök tsudálkozni azon gazdasági rendszeren midőn hallom, hogy mindenféle növényből a”mibe tsak édességet fedez fel a Chémai, azt abból tűzzel-vassal ki fatsarni kézülnek, pedig a’ mind összevéve távolról sem közelíti meg a mézet, se édességre, se egészségre nézve, még talán a cukrot sem véve ki, a’ méh tenyésztést ellenben, a’ minek tsak ugyan más sikere mutatkozna, tsak igen tsekél figyelemre méltatják...”

Beliczay mézeskalács doboz

1844-ben alapította meg Horváth Imrével a pesti mézeskalácsosok céhét. 1848-ban főcéhmesterré választották, de a szabadságharcban való részvétele miatt csak 1851-ben térhetett vissza Pestre.

Beliczay Imre az 1850-es évek végén tagja lett Pest város tanácsának. 1865-ben képviselőjelöltként is indult, és népszerűségét bizonyítja, hogy eredményében megelőzte Jókai Mórt és Gorove Istvánt. Abszolút többség híján azonban a második fordulóban Deák Ferenc kérésére visszalépett, így Gorove Istvánt, a későbbi igazságügyi minisztert választották meg. Hazafias magatartásá és a szakmában elért teljesítményét Kossuth is elismerte. Beliczay az elnyomás éveiben is igyekezett kapcsolatban maradni a kormányzóval, a kiegyezés után két alkalommal is felkereste Kossuth Lajost.

Beliczay 1869-72 között a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara elnökeként is fő támogatója volt a tanoncképzésnek, és szorgalmazta a magyar áruk részvételét a külföldi vásárokon és bemutatókon. Cége első alkalommal az 1862-es londoni kiállításon vett jelent meg, majd ezt követték a párizsi, bécsi, berlini bemutatók, ahonnan díjakkal tértek haza. Találmánya a keményfapadlóknál használatos viaszbeeresztő. A kiegyezés évében tartott királykoronázásra megrendelt díszes viaszgyertyák annyira elnyerték Ferencz József tetszését, hogy arany érdemkereszttel tüntette ki Beliczayt.

Budapesten, 1872. július 13-án halt meg, családja a XX. század elején a Kerepesi úti temető Nemzeti Pantheonjának Árkádsorába a hírességek közé hozatta át maradványait, nem messze a Deák- és a Kossuth-mauzóleumtól, valamint a szintén cukrászmesterségétől híres Gundel Jánostól. Az alapító halála után a vállalkozást a fia, Béla vitte tovább, aki Németországban és Ausztriában sajátította el a szakma fortélyait, majd négy évig Zágrábban, Velencében, Berlinben és Nürnbergben dolgozott, ahonnan a legfrissebb szakmai ismeretekkel érkezett haza. A vállalkozás az Osztrák-Magyar Monarchia legnagyobb méz- és viaszkereskedője lett. A cég partnerei Trianon után azonban nagyrészt külföldre kerültek, és a részvénytársaság főleg hadikölcsönökbe fektetett vagyona is elúszott.

Emléklapja az 1873 Bécsi egyetemes kiállításnak

Béla halála után három gyermeke, Endre, Mária és Etelka hosszantartó munkával vezették ki a vállalatot a válságból, melynek következtében a százéves fennállást már kellőképpen tudták megünnepelni. Később László folytatta a családi hagyományt.

A negyvenes évek elején a Csányi utcai üzlet újabb fiókokkal bővült a Lágymányosi és a Bécsi utcában, Budapest ostromában azonban mindkettő elpusztult. A cég a második világháborút túlélte ugyan, de az 1949-es államosítást követően megszűnt. Tudomásunk szerint a Beliczay cukrászda Bécsbe költözött.

Egy-egy eredeti Beliczay minta ma már több tízezer forintba kerül. Beliczai Imre számos nevével jelzett művészi mézeskalácsformát faragott, amik ma is megtalálhatók Magyarország múzeumaiban B. I. monogrammal. Mivel a sütőformák többsége az elmúlt években múzeumba került, így a gyűjtők csak a véletlenül felbukkanó darabokban reménykedhetnek.

Gyűjtés: Szücs Tamás
Cikk: Sörösné Kolonics Erzsébet

Források:
Beliczay család – Erzsébetváros honlapja
Életrajzi lexikon
Káldos Gyula: Fejezetek Celldömölk művelődéstörténetéből a XIX. századig – Vasi honismereti és helytörténeti Közlemények (2003/2)
Lázin Miklós András (2007): Mézeskalácsból épült birodalom – Menedzsment fórum
Magyarország leghíresebb cukrászai – Kulinárisvilág honlapja
Nemzeti Pantheon – Nemzeti Sírkert honlapja
Rudnay János - Beliczay László (1987): Mézkönyv

Kapcsolódó link:
I. Karácsonyi "Mézes-Mázos" mézeskalácssütő verseny


 
IWIW megosztásFacebookTwitter

Csak regisztrált tagok szólhatnak hozzá!

Kereső

Legfrissebb fotók

Galéria

Belépés

Most Online

Nincs

Regisztráltak

Statisztika

Regisztrált tagok : 3166
Utoljára regisztrált : smjofpcndx1968
Ma : 0 új regisztrált
A héten : 0 új regisztrált
A hónapban : 274 új regisztrált

Kapcsolat

ankarada araç kiralama ankarada araç kiralama gnlk kiralık ev